Indiai tanulmányút 2024
Idén egy 6 hónapos tanulmányút során, a National Medical Commission engedélyével lehetőségem volt betekinteni az indiai állami és magánkórházak működésébe. Delhiben, Mumbaiban és Hyderabadban jártam, ahol kiemelten a hypospadiasis kezelésével és a laparoscopos urológiai műtétekkel foglalkoztam. Mindenhol rendkívül barátságosan fogadtak.
Az indiai egészségügyi rendszer a világon az egyik legnagyobb és mint itt minden, ez is nagyon szélsőséges: a vidéki állami kórházak nagyon elmaradottak, a nagyobb városokban viszont korszerűek, jól felszereltek. Az állami kórházakban az ellátás mindenki számára ingyenes, a várólisták viszont viszonylag hosszúak (pl. elektív gyermek sérvműtétnél minimum 6 hónap), az alapgyógyszerek pedig recepttel ingyen beszerezhetőek. A magánkórházak világszínvonalúak, a költségek alacsonyak, a várólista rövid, ezért a gyógyturizmus nagyon élénk, évente 2 millió beteg utazik Indiába a világ minden tájáról valamilyen gyógyászati kezelés céljából.
A műtők hétfő reggeltől szombat estig, megállás nélkül üzemelnek. A magán- és állami kórházakra általánosságban jellemző, hogy a brit betegbiztonsági szemléletet követik, mindenre kiterjedő csekklistákat használnak. A lázlapokon mindent aláírással, dátummal jegyeznek ellen, orvosok, nővérek egyaránt. A műtőkben egy üvegtáblára vezetik fel a betegadatokat, a sebész- és altatóorvos nevét, a beavatkozás nevét, az intubálás és bemetszés időpontját. A műtőblokkokban posztoperatív őrzők működnek, így a betegcsere viszonylag gyors. Minden műtéten első- és másodasszisztens is részt vesz. Nagyon fontosnak tartják a csapatmunkát, a munkamegosztást, a közös ebédeket, teázásokat. A munkaidő mindkét helyen hétfőtől szombatig tart, a szakorvosok jellemzően legalább két-három kórház között ingázva adnak konzíliumot, szakrendelnek és operálnak. Jellemző, hogy minden beteggel kapcsolatos új képi anyagot, leletet azonnal egy WhatsApp csoportban osztanak meg egymással, így mindenki naprakész információkkal rendelkezhet helyzetétől függetlenül és így gyors közös döntések születhetnek.
A magánkórházak felszereltsége világszínvonalú, de annak ellenére, hogy az állami kórházi épületek külső megjelenésében szembetűnő a szegénység, a műtők felszereltsége meglepően jó, egyáltalán nem marad el egy átlagos magyar kórházétól, valószínűleg a helyben, olcsón előállított műszereknek köszönhetően. Rendelkezésre állnak korszerű endoszkópos tornyok, a műtőlámpába szerelt videófelvevő rendszer, ultrahangos vágókészülékek, automata és kézi varrógépek.
Az állami kórházak gyermeksebészeti osztályain a kórtermek zsúfoltak, de egy szülő éjszaka is bent tartózkodhat a gyerekekkel. A gyerekek műtét előtti hepatitis B, C és HIV szűrését az állami és magánkórházakban is minden esetben elvégzik.
Indiában a traumatológusok látják el a baleseti sérülteket és végzik a csontműtéteket, viszont a gyermeksebészeti profilhoz hozzátartozik a gasztrointesztinális idegentestek eltávolítása endoszkópia segítségével és a centrális vénás kanülök behelyezése is.
Egészségügyi informatikai rendszer egész Indiában nincs kiépítve, a betegek egy lefűzős mappában gyűjtik a dokumentumokat. Egy-egy újabb megjelenés alkalmával egy dátumozott fehér lapot kapnak, amire a kezelőorvos vázlatosan tollal jegyzi fel a státuszt és a tanácsot, de a képalkotó vizsgálatok és zárójelentések persze nyomtatottak. A betegdokumentomok könnyen átláthatóak, az adminisztráció hiánya miatt pedig a betegellátás gyors. Az eredmények nyomon követésére nagy gondot fordítanak, a klinikai, műtéti adatokat rendelés közben is, folyamatosan gyűjtik.
A rezidensi rendszerbe való jelentkezés a magyar egyetemi jelentkezéshez hasonló: a hatodéveseknek egy USMLE-hez hasonló központi írásbeli vizsgát kell letenniük, az itt elért pontszám alapján kerülnek rangsorolásra és juthatnak be az általuk megjelölt képzőhelyekre. A képzési idő szintén 6 év.
Az állami kórházakban a rezidensképzés nagyon intenzív, a szakorvosok felügyelete mellett sok gyakorlási lehetőséget kapnak a fiatalok, több műtőben folyamatosan zajlanak a műtétek, a betegcserék ideje alatt vagy a műtéti program végén pedig együtt rendszeresen átbeszélik az elméleti kérdéseket, az aznapi műtéteket. Az osztályokon pelvitrainereken lehet gyakorolni.
Az Indiai Gyermeksebész Társaság évente 15-20 országos és nemzetközi kongresszust, speciális témájú workshopot szervez, de az államoknak saját évenkénti szakmai találkozója is van. Ezek mellett az országon belüli nagy távolságok miatt gyakoriak az online továbbképzések is.
Hornok Zita, Bethesda Kórház